Megérkeztem. Tegnap délután, egy viszonylag hosszú - de nem kibírható repülőút után. Nagyon jól éreztem magam. Minden tekintetben. Kiváló társaság, időjárás, város. Egyben volt az egész, na. :) 

Amióta nem írtam, azóta nem történt igazán sok minden, legalábbis nem olyan, amit az elektronikus útikönyvben meg kell írni. Már csak intézkedtem, beszereztem össze-vissza. Sajnálom, de nem mindenkinek tudtam teljesíteni a kérését, de így is akkor pakkal jöttem haza, hogy csak na! Szóval már csak sok séta és egy kis vásárlás volt az indulásig. 

Szóval jó volt, kár hogy gyorsan eltelt. De persze Nyuszi nem szalad el onnan, szóval - bankszámla függvényében - bármikor megtekinthető. :)

Ettől a blogtól pedig elköszönök - remélem csak egy időre és újra onnan...

Annyira gyorsan telnek a napok, hogy alig tudom követni, hogy milyen nap van. Ma van az utolsó teljes napom nyújorkban. Nem bánnám, ha maradhatnék még...egy jó ideig. 

Régóta nem jelentkeztem. Most megpróbálom összefoglalni, hogy mi történt abban a négy napban, amíg csendesen vegetáltam blogügyileg. 

Ma Hálaadás van. Tegnap már minden utca a "heppithenkszgiving"-ektől volt hangos. Én egy kicsit - több óra - a MoMában időztem. Durván nagy, durván sok minden van benne, és durván profi. Körülbelül így lehet jellemezni tömören. 

Elhatároztuk, hogy sütünk pulykát. Ha már hálaadás van és itt vagyunk. Szóval megszületett a döntés. Különböző honlapokat böngésztünk végig, tényleg mozdulatról mozdulatra elbábozzák, hogy hogyan kell pácolni, megsütni, felszelni, megenni stb. Martha Stewart receptje nyert...kis változtatással. 

Elmentünk Gourmet Garage-ba bevásárolni, megvettük a lehető legkisebb pulykát, amit találtunk. Na, ez is 6 pound. Úgyhogy napokig ellehetünk vele... Ezen túl még mindenféle zöldség, gyümölcs, amik elengedhetetlenek a hálaadási vacsorához. Tegnap óta pácolódik Walter. Reméljük, hogy jól megszívja magát...Tehát, előkészültünk. 

Most egy nagy csavargás. Ilyenkor az egész város megbolydul, felvonulás, felvonulás hátán. 

Este pedig sül a madarunk: Walter. 

A tegnapi nap mondhatni - hőstett volt... Ahogy számoltuk közel 30 km-t sétáltunk. Reggel végig sétáltunk Village-en. Nekem nagyon tetszik ez a környék. Emberi léptékű, nem befoghatatlan "tárgyak, házak". Szóval ez egy másik arca NYC-nek, de én nagyon szeretem. 

Mintha nem is NYC-ben lennék...speciel nincs fűtés és meleg víz a lakásban. Kicsit ijesztő még számomra is, hogy ahova megyek ott elmegy a meleg máshova... Reméljük, hogy hamarabb megoldódik, mint Budapesten...

Az első napomon nagyon sokat sétáltunk. Elmentünk a Hudson River Parkhoz. Ez a része Manhattan-nek nem feltétlenül a legjobb környékek közé tartozott, de mostanság nagyon népszerű. Szépen rendbe hozták (21 millió dollárt költöttek rá), ahogyan itt szokás összefogtak, összedobták a pénzt, beszállt az önkormányzat és teremtettek egy jó kis szabadidő parkot.

Tegnap – vagy nem is lehet már tudni, hogy milyen nap van – egyszerűen lefeküdtem. Pedig tele voltam tervekkel. Olyan száz dolgot gondoltam megoldani egyetlen rövid éjszaka alatt. Ezek nagyjából elmaradtak.

Még nem pakoltam össze. Talán ma délután fogtam fel először, hogy elutazom. Még a jegyemet is csak ma nyomtattam ki. Most kapkodok, hogy akkor mit is és hogyan. Mondjuk ez talán normális - nálam. :) Nagyon várom, nagyon jó barátot látok újra. :) És várom, a NYC pezsgését, a fényeket, a tereket.  Szóval, jó érzésekkel indulok. :) Jelentkezem, élményekkel, fényképekkel.